Az ENSZ Egészségügyi Világszervezete, a World Health Organization (WHO) bevette a kiégés (burn-out) szindrómát a hivatalos diagnosztikai kézikönyvébe, az ICD-11-be (International Classification of Diseases).
A változás azt jelenti, hogy 2022-től kezdve orvosok hivatalosan is diagnosztizálhatnak valakit kiégés-szindrómával.
A diagnosztikai kézikönyv legutóbbi frissítésében a WHO a következőképpen definiálja a kiégést: „krónikus és nem sikeresen kezelt munkahelyi stressz következtében fellépő szindróma”.
A szindrómát három dimenzió mentén lehet jellemezni, ezek a következők:
Vagyis a fenti három jellemző megléte esetén adhat ki az orvos kiégés szindróma diagnózist.
A WHO leírása alapján csak a munkahelyi környezetben értelmezhető jelenség, és az élet más területein megtapasztalt jelenségekre nem szabad alkalmazni ezt a diagnózist.
Amennyiben az érintett munkavállaló esetében kiégés szindróma foglalkozási megbetegedés kerül megállapításra és keresőképtelen állományba kerül, akkor a munkavállaló üzemi baleseti (100%-os) táppénzre lesz jogosult.
A kiégés megelőzésének nagyon jó eszköze a pszichoszociális kockázatértékelés, amely szervezeti szinten képes jelezni, hogy mely területen szükséges preventív jelleggel beavatkozni.
A munkahelyi stressz mérhetőségével kapcsolatban itt talál további információkat: https://www.workstressmeter.hu/
Az NGM Munkafelügyeleti Főosztálya és a Munkaerőpiaci Szabályozási Főosztálya tájékoztatót adott ki a távmunka munkavédelmi és munkajogi szempontú megítéléséről.
A távmunka elterjedése valószínűsíthető Magyarország területén is, hiszen mint atipikus foglalkoztatási forma könnyebb összehangolást jelent a munka és a magánélet között, mely szempont fontosságára egyre több munkáltató döbben rá. Azonban nem szabad elfelejteni, hogy ez is munkavégzésnek minősül, így természetesen vonatkoznak rá munkavédelmi követelmények is.
A távmunkát nem szabad összekeverni a bedolgozással, az esetenként otthon végzett munkával vagy akár a változó helyeken végzett munkával. A távmunka tényét a munkaszerződésben rögzíteni kell.
Távmunka esetén a munkavédelemről szóló törvény lehetőséget biztosít arra, hogy a munkavégzés a munkavállaló tulajdonában lévő munkaeszközzel történjen, azonban a munkáltatónak gondoskodni kell arról, hogy ezen munkaeszközök megfeleljenek az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeinek.
A távmunka munkahelye nem jelenti az egész lakást, hanem csak azt a néhány négyzetméternyi területet, ahol a konkrét munkavégzés folyik. Ennek a ténynek az esetlegesen bekövetkező baleseteknél nagyon fontos szerepe van, hiszen ha ezen a néhány négyzetméteren – ami jellemzően egy íróasztal és annak közvetlen környezete – történik baleset, az munkabaleset, ha pedig nem, akkor azt nem lehet munkabalesetnek minősíteni.
A munkáltató kockázatértékelésének ki kell terjednie a távmunkára, illetve az ott fellépő kockázatokra, azonban a felmérés során nem szükséges a munkáltató vagy megbízottjának fizikailag megjelenni a távmunka helyszínén, a kockázatértékelés elkészíthető fényképek, beszámolók, dokumentumok vagy checklista alapján.